Telefonszám: +36/30-169-0073

Az ADHD rendkívül összetett és sokrétű állapot, változatos etiológiai utakkal, megnyilvánulásokkal és kimenetelekkel. Mint az ADHD-kutatás területén sok mindennél, pontos és általánosan alkalmazható ok-okozati struktúrát nem azonosítottak. Ez a megbeszélés figyelembe veszi az állapot biológiai alapját, valamint a gén-környezet kölcsönhatásait, valamint az ADHD mint bio-pszichoszociális állapot legátfogóbb leírását.

AZ ADHD BIOLÓGIAI ALAPJA

Érdekes módon a legkorábbi, 1798-as fogantatáskor az ADHD-t neurológiai eredetűnek feltételezték. Valójában még G. Still (1902) morális hibáról szóló beszámolója is orvosi forrásnak tartotta.

Biológiailag az ADHD a dopamin és a noradrenalin neurotranszmitterhez kapcsolódik (Antshel et al., 2001). Ezek a neurotranszmitterek a prefrontális kéreg szabályozásához kapcsolódnak, ami az állapot neurológiai alapja. Nem ezeknek a vegyi anyagoknak a termelése vagy kiválasztása, hanem a szinapszisokba való visszavétele okoz problémát (Fitzgerald et al., 2007).

Azok, akik a pszichostimuláns gyógyszerek használatát támogatják, gyakran hivatkoznak arra, hogy a metilfenidát (pl. Ritalin) aktiválja és szabályozza ezeket a neurotranszmittereket (Barkley, 2006). Ezenkívül a gyógyszer inverz hatásai (pl. növeli a beszédességet és a nyugtalanságot) a betegségben nem szenvedő gyermekeknél biológiai rendellenességre utalnak (Fitzgerald és mtsai, 2007).

A prefrontális kéreg az az agyi régió, amelyről úgy tartják, hogy felelős a magasabb kérgi (kognitív) működésért (Fitzerald et al., 2004). Rubia és munkatársai (2009) működő mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) alkalmazva bizonyítékot szolgáltattak a frontális lebeny ADHD-specifikus elváltozásaira a válaszgátlási tesztek során.

A homloklebeny rendellenességei mellett Barkley (2006) a bazális ganglionokat vonja be, amelyek állítólag részt vesznek a motoros szabályozásban, az automatikus tanulásban (szokások), a kognitív és érzelmi működésben. A kisagy vagy a kisagy részt vesz a motoros irányításban, a megismerésben, a figyelemben és a jutalmazási rendszerben. Potenciálisan még az elülső cingulum is, amely funkciók közé tartozik a többi agyterület összekapcsolása, az autonóm működés, a racionális megismerés és a döntéshozatal.

Jelenleg a legjobb bizonyíték arra utal, hogy az ADHD valóban neuronális tényezőknek tulajdonítható, amelyek jelentős összefüggést mutatnak a genetikai tényezőkkel. Gyakran nagyon öröklődő állapotnak tekintik, amely hajlamos családokba tömörülni (Swanson & Castellanos, 2002; Tannock, 1998).

A genetikusok a noradrenalin transzporter génnel (NET1) és a dopamin receptor génnel (DRD1) való lehetséges összefüggést javasolnak (Fitzgerald és mtsai, 2007; Thome és Reddy, 2009).

Barkley (2006) számos tanulmányt áttekintett, amelyek arra utalnak, hogy a terhesség alatti szövődmények, a dohányzás vagy a toxinoknak való kitettség szintén hozzájárulhatnak a közremőködéshez.

GÉN – KÖRNYEZET KÖLCSÖNHATÁSA

Úgy tűnik, hogy mind a biológiai, mind a viselkedéstudományok számos bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy alátámasszák az ADHD létjogosultságát diagnózisként. Valójában az ADHD neurobiológiai alapja (általában) elfogadottabb, mint a többi kevésbé vitás körülmény. Az orvosi magyarázat szükségessége összefügg az eredet megértésével. Még ha valószínűbbé is tesz bizonyos kimeneteleket és eshetőségeket, a biológia nem a sors. Az egyszerű igazság az, hogy az ADHD-t csak megfigyelik, és így értik meg, abból a szempontból, hogy hogyan nyilvánul meg a kontextusban.

Mint ilyen, nyilvánvalóan egyértelmű gén-környezet kölcsönhatás megy végbe. Így az ADHD és a kapcsolódó hiányosságok csak az egyének képességei és a környezet követelményei alapján érthetők meg.

AZ ADHD BIOPSZICHOSZOCIÁLIS MODELLJE

Az a nézet, hogy az ADHD lineáris gén-környezet kölcsönhatásból fakad, pontosabb, mint akár a szociális, akár az orvosi redukcionista megközelítés, azonban nem magyarázza meg az állapot összetett útjait és pályáit.

Minden egyén másképp lép kapcsolatba környezetével, a veleszületett tényezőktől és a korábbi tanulástól függően. Például, bár a testvérek közös vonásaik lehetnek, hajlamosak rájuk is különböző tapasztalatok hatni közös gyermekkorukban, és kifejlesztik saját egyedi személyiségüket.

Mint ilyen, egy másik érv amellett, hogy az ADHD egy kifejezett fenotípus (endofenotípus), amely összetett ok-okozati szekvenciákból ered, és több genetikai és környezeti (beleértve a társadalmi) tényező kölcsönhatását is magában foglalja (Nigg, 2004), valószínűleg reálisabb nézet az állapotról. tekintettel arra, hogy a biológia nem vákuumban történik. Azonban egy ilyen megközelítés elfogadása azt jelenti, hogy a klinikai diagnózis és az orvosi modell nem ismeri fel teljesen az ADHD bonyolultságát.

Az ADHD fogalma olyan összetett kérdést képvisel, amely olyan tényezőket foglal magában, mint a biológia, a pszichológia, a kulturális és a társadalompolitika, és amelyek nem tekinthetők elszigetelten (Thomas, 2004). Így az a bio-pszichoszociális modell, amely az ADHD-t komplex genetikai, pszichológiai eredetűnek tekinti. , társadalmi-kulturális és környezeti erők teljesebb képet adnak számunkra (Cooper, 2001, 2010).

A cikk szerzői: Kate Carr-Fanning és Conor Mc Guckin, az Oktatási Iskola, Trinity College Dublin, 2012

IRODALOM

Tannock, R. (1998). Figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség: A kognitív, neurobiológiai és genetikai kutatás előrehaladása. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 39, 65-99.Swanson, JM és Castellanos, FX (2002). Az ADHD biológiai alapjai – neuroanatómia, genetika és kórélettan. In PS Jensen és JR Cooper (szerk.). Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar: A tudomány állása, legjobb gyakorlatok, 7-1-7-20. Kingston, New Jersey.

Forrás: Viljo Wilding Viljo Wilding Cikkek 2020. február 18.